Vajon érti-e Buksi, amit mondunk neki, vagy csak arra reagál, ahogyan mondjuk? Megértik-e a kutyák az emberi beszédet, vagy csak a testbeszédünkből és a hangsúlyunkból következtetnek? Bizonyára sokakat foglalkoztat ez a kérdés. Magyar kutatók egy világelső kísérlet során nemrég meg is találták rá a választ.
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport kísérlete világszerte ismertté vált, a Science című tudományos folyóirat és a New York Times is jelentetett meg cikket az áttörést jelentő kutatásról és annak eredményéről.
A magyar kutatók a világon először vizsgálták a kutyák beszédértését. Az Andics Attila agykutató által vezetett kísérletben 13 családi kutya vett részt, akiket betanítottak, hogy az MRI vizsgálat alatt teljesen mozdulatlanok maradjanak. Fontos, hogy a kutyusok önkéntesek voltak, szívesen vettek részt a kísérletben, és bármikor lehetőségük volt abbahagyni azt.
Az MRI készülékben fekvő önkéntesek dicsérő, illetve semleges jelentésű szavakat hallottak, mindkettőt kétféle módon: dicsérő, illetve semleges hangsúllyal. A kutyák agyáról készült felvételek azt mutatták, hogy az értelmes szavakat az agyuk bal féltekéje, az intonációt pedig a jobb félteke érzékelte – éppúgy, mint az embernél. Amikor a pozitív jelentésű szavakat dicsérő hangsúllyal hallották, az agyukban található „jutalomközpont” aktiválódott, érdekes módon ellenkező esetben azonban ez az aktiválódás nem jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy a kutyák nemcsak a hangsúlyt értik, de a szavak jelentését is, és a kettőt integrálva értelmezik a beszédet, éppúgy, mint az ember.
A válasz a kérdésre tehát az, hogy nemcsak a hangsúlyt, de a szavaink jelentését is megértik a kutyák. Vagyis – bár a szavakat az ember találta fel – a beszéd nem kizárólag az emberre jellemző. Andics Attila szerint a beszédértés képessége megelőzte az emberi beszéd kialakulását, hiszen bár csak az ember használ szavakat, nem csak a mi agyunk képes felfogni azokat.
A kutatás eredményeit látva talán még jobban odafigyelünk majd arra, hogyan és mit mondunk a kutyusoknak.
Forrás:
MENTAL FLOSS
New York Times
Science folyóirat
Nol.hu