A számítógépek megtanulják az előítéleteinket
Köztudott, hogy az emberek tele vannak előítéletekkel. Egy kutatásból azonban kiderül, hogy az emberi nyelvet az úgynevezett „gépi tanulás” útján megtanuló számítógépek „megöröklik” a nyelvben rejlő sztereotípiákat is.
A gépi tanulás lényege, hogy a számítógép példák alapján önállóan felismer összefüggéseket, illetve szabályszerűségeket, amelyet általánosítva szabályokat alkot. Ezeket alkalmazva pedig új adatokban is fel tudja ismerni a megtanult összefüggéseket.
A Princeton Egyetem informatikusainak kutatásából kiderül, hogy az algoritmus segítségével angol nyelven tanuló számítógépek előítéletes nyelvhasználók. A számítógépek ugyanis az emberi nyelvből vett példák alapján tanulnak. Ebben a kísérletben egy közel 1 billió szóból álló internetes korpuszt használtak. A program a szavak egymáshoz való közelsége alapján alkotott kapcsolatot azok jelentése között. Ezt vizsgálva a kutatók meglepő eredményre jutottak: a számítógépek asszociációi pontosan tükrözték az emberi előítéleteket.
A nőkkel kapcsolatos kifejezéseket például kevésbé társították olyan szavakkal, mint „fizika”, „technológia”, vagy „NASA”; illetve feketék neveit sokkal inkább társították olyan negatív fogalmakhoz, mint „gyilkosság”, illetve „erőszak”.
Amikor a kutatók a nőkre jellemző szavak és a különböző foglalkozások neve közötti összefüggést vizsgálták, arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a szavak közötti kapcsolatok erőssége pontosan visszaadta a nők arányát az adott szakmában.
Természetesen meg kell jegyezni, hogy a kutatás csak az angol nyelvvel dolgozott, így a következtetések csak ezzel kapcsolatban vonhatók le.
A kutatás is bizonyítja, hogy a számítógép a tanulási folyamat során a nyelvünkben kódolt sztereotípiákat nyelvi tényként interpretálja, ugyanakkor a számítógépek nyelvtudása az emberek nyelvhasználata alapján az emberi társadalmat tükrözi.
Az ilyen „előítéletes” algoritmusok sok szempontból hatással vannak az életükre (például Amerikában egy programot használnak annak megítélésére, hogy egy bűnöző mekkora valószínűséggel követ el újra bűncselekményt). Valójában azonban ezeknek az algoritmusoknak a programozásáért felelős emberek azok, akik befolyásolhatják, hogy hogyan hatnak az életünkre ezek a programok.
Forrás: NOVA Next
Az anyanyelvünkre mindig emlékezni fogunk
Könnyebben tanulják újra az anyanyelvüket azok a kisgyermekek, akiket olyan szülők fogadtak örökbe, akik nem az ő anyanyelvüket beszélték, tehát más nyelvi környezetben szocializálódtak. Bár általában nem emlékeznek arra a nyelvre, ami a születésük idején még az anyanyelvük volt, később öntudatlanul is felszínre hozhatják ezeket az információkat a nyelvtanulás során – derül ki a legújabb kutatásokból.
A Royal Society Open Science által publikált tanulmányban a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azok az örökbefogadott csecsemők és kisgyermekek, akiket más nyelvi közösséghez tartozó szülők neveltek, később könnyebben tanulták (újra) eredeti anyanyelvüket. A kutatócsoport összesen huszonkilenc, 23 és 41 év közötti koreai felnőttet vizsgált, akiket holland anyanyelvű családok fogadtak örökbe, és az ő nyelvtanulási képességeiket vetették össze 29 holland anyanyelvű, Hollandiában született kontroll vizsgálati alannyal. A vizsgálatba bevonásra került továbbá 85 koreai anyanyelvű kontrollszemély is. A résztvevők mindegyike legalább középiskolai végzettséggel rendelkezett, és egyiküknek sem volt semmilyen hallási vagy beszéddel kapcsolatos rendellenessége, vagy olvasási nehézsége. Az örökbefogadott alanyok közül tizenöt 17 hónapos vagy annál idősebb volt (tehát a beszédtanulás folyamata már elkezdődött), tizennégyen pedig 6 hónap alattiak voltak (tehát a prelingvális, azaz beszédtanulás előtti szakaszban), amikor az adoptálásra sor került.
Maga a kutatás a következőképpen zajlott: a koreai születésű résztvevőket és a holland kontrollszemélyeket is megkérték, hogy vegyenek részt egy képzésen, ahol azt kellett megtanulniuk, hogyan különböztessék meg a koreai nyelv mássalhangzóit a szavak kiejtése során. A feladatot az tette érdekessé, hogy a mássalhangzóknak ilyen jellegű megkülönböztetése semmilyen formában nincs jelen a holland nyelvben. Fontos megjegyezni továbbá, hogy sem az örökbefogadott alanyok, sem pedig a holland születésű résztvevők nem tanultak korábban koreaiul. A kutatók a képzés előtt és után is felmérték, hogy az egyes csoportok hogyan teljesítettek. Megfigyelték, hogy a koreai születésű alanyok pontszámai jelentős javulást mutattak a koreai nyelv mássalhangzóinak kiejtésében a képzés során a kontrollcsoporthoz képest.
Ami még ennél is fontosabb, hogy a különböző életkorban örökbefogadott koreai születésű résztvevők között nem találtak különbségeket. Mindez arra utal, hogy az a nyelvtudás, amit még csecsemőkorukban elsajátítottak független attól, hogy társult-e hozzá valódi beszédtapasztalat.
Arra vonatkozóan, hogy pontosan melyek azok a tényezők, amelyek képessé teszik az anyanyelvűként született, de ettől eltérő nyelvi környezetben szocializálódott egyéneket e nyelv újratanulására, további kutatások szükségesek.
Forrás:
Royal Society Open Science - tanulmány
Hamarosan érkezik az első tahiti nyelven beszélő Disney rajzfilm
Bizonyára világszerte sok gyerek és felnőtt várja már a hamarosan megjelenő legújabb Disney filmet, amely Magyarországon és néhány más európai országban jogvédelmi okokból Vaiana címmel kerül a mozikba. A tahiti gyerekeknek azonban eggyel több okuk van az örömre: ez az első Disney rajzfilm, amelyet az anyanyelvükön is megnézhetnek majd!
A Walt Disney Animation Studios 56. egészestés animációját Ron Clements és John Musker (A kis hableány, A hercegnő és a béka, Aladdin) rendezte, és Amerikában hálaadáskor, Magyarországon pedig december elején mutatják be.
A rajzfilm több szempontból is említésre méltó: zenéjét Lin-Manuel Miranda, a Hamilton című Broadway-musicallel 11 Tony-díjat nyert zeneszerző írta, a címszereplő pedig a Disney első polinéz nőalakja, akinek eredeti hangját a 15 éves hawaii születésű Auli'i Cravalho kölcsönzi. Osnat Shurer producer elmondta, hogy a film lefordításának ötlete Hinano Murphy-től származik. Amikor a stáb öt évvel ezelőtt ellátogatott az országba, Hinano Murphy, a Te Pu Atiti‘a Alapítvány igazgatója és férje, Frank Murphy a Berkeley Egyetem Gump Kutatóállomásának botanikusa szakértőként, helyi kulturális és biokulturális tanácsadóként segítették a film készítését. Hinano ekkor kérte meg a producereket, hogy fordítsák le a rajzfilmet tahiti nyelvre is. Elmondása szerint mivel ez veszélyeztetett nyelv, ezért új módszerek szükségesek az életben tartásához. Egy tahiti nyelvű rajzfilm kiváló eszköz lehet erre, sőt, rem élhetőleg pedagógiai eszközként fogják majd használni az elkövetkezendő évtizedekben.
Mivel a casting még csak most kezdődik, és a felvételre a következő hónapok során kerül majd sor, a tahitiaknak még várniuk kell arra, hogy az anyanyelvükön tekinthessék meg a polinéz lány kalandjait. Addig is megnézhetik a francia verziót, amelyet Vaiana: La Legende du Bout du Monde (Vaiana: A világvégi legenda) címmel mutatnak be az országukban november 30-án.
Érdekesség egyébként, hogy az utóbbi változat vitát szított Francia Polinézia lakosai körében. Az előzetes megjelenését követően kiderült ugyanis, hogy a francia szinkronban egyetlen polinéz származású színész sem szerepel annak ellenére, hogy az angol eredetiben a két főszereplőt, Moanát a hawaii származású Auli'i Cravalho, Mauit pedig a szamoai származású Dwayne Johnson szinkronizálja. A felháborodott Disney-rajongók közösségi oldalakon adtak hangot felháboro
dásuknak; sőt: petíciót is indítottak, amelyben követelik, hogy a Disney – az angol eredetihez hasonlóan - polinéz szinkronszínészt válasszon Moana (azaz a francia változatban Vaiana) és Maui szerepére. Mivel Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, bőven lenne lehetőség francia anyanyelvű polinézeket találni legalább a két főszereplő megszemélyesítéséhez. Két ismert polinéz híresség, Yves Edouard Malakai színész, forgatókönyvíró és Ken Carlter énekes, zenei producer már el is készítették a saját változatukat a film előzetesének szinkronjából.
Figyelembe véve Franciaország szoros kulturális kötelékeit a régióval, valamint azt, hogy a Disney számára milyen fontos a sokszínűség megjelenítése, reméljük, hogy a végleges francia változatban figyelembe veszik majd a polinéz nézők kérését.
Forrás:
Hiperpoliglottok, poliglottok és egyéb glottok – a fordítás nemzetközi világnapjára
A fordítás nemzetközi világnapjának alkalmából úgy gondoltuk, érdemes utánanézni néhány olyan, fordítással és soknyelvűséggel kapcsolatos ténynek, amely nem éppen közismert, vagy legalábbis nekünk meglepetést okozott, mikor rábukkantunk. Például tudták, hogy léteznek hiperpoliglottok, mely szó nem egy rendkívül fürge polinéz nemzetiséget takar?
Lássunk néhány érdekességet a fordítás kezdeteitől napjainkig, illetve ismerkedjünk meg a soknyelvűség csimborasszóival!
A védőszentek szerepeiben jártasabbak számára talán nem meglepetés, hogy a fordítóknak is van védőszentje. Szent Jeromos – a pápa kérésére – az ólatin Biblia (Újszövetség) fordítási hibáit javította ki az eredeti görög nyelvű szöveg alapján, és ahol hiányzott a fordítás, a szükséges kiegészítéseket is beillesztette. Később az általa készített fordítást nevezték el Vulgatának. Az ő tiszteletére, szeptember 30-án ünneplik világszerte a fordítás világnapját az International Federation of Translators kezdeményezésére.
A Biblia a legtöbbet fordított és a legtöbb nyelvre lefordított mű. Eddig több mint 2454 nyelvre fordították le, a különböző nyelvjárásokat is beleértve. A bibliafordítás egyik csodája a Septuaginta, mely a héber nyelvű Ószövetség görög fordításaként 72 bölcs munkája volt az Alexandriában élő görögül tudó zsidók számára. A hagyomány szerint a bölcsek külön-külön láttak neki a fordításnak, 72 nap alatt egyszerre fejezték be, és az elkészült fordítás minden esetben szóról szóra megegyezett.
Szépirodalom terén a legtöbbet fordított szerző nem más, mint az angol krimikirálynő, Agatha Christie. Valószínűleg nehezen találnánk olyan személyvonatot, amelyen az utasok közül valaki ne épp Poirot kalandját olvasná. Gyermekirodalom terén a három legtöbb nyelvre lefordított könyv a Pinocchio története, A kis herceg és az Alíz Csodaországban. A legtöbb nyelvre lefordított magyar nyelvű könyv pedig Az ember tragédiája; összesen 40 nyelvre fordították le, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy egy drámai költeményről van szó. De vajon lenne-e olyan, aki egy személyben képes lektorálni Madách összes külföldi kiadását? Hogyne!
A világ legtöbb nyelven beszélő emberei, gyűjtőnéven a „poliglottok” és „hiperpoliglottok” több mint öt, de gyakran többtucat nyelven is beszélnek. A leghíresebb hiperpoliglottok között pedig ott találjuk a Gépnarancs íróját, Anthony Burgesst (13 nyelven értett), Giuseppe Caspar Mezzofantit (aki legalább 30 nyelv kiváló ismerője volt, és a 18-19. századi Itáliában élt), Kemény Ferenc fordítót, avagy Francis Kemenit (23 nyelven beszélt és 12 nyelven írt), illetve az idén 75 éves műfordítót, Dabi Istvánt, aki összesen 103 nyelven ért, ami – valljuk be – egészen elképesztő teljesítmény.
De hogy képes valaki több mint száz nyelvet érteni? Dabi István módszerei között ott van a rádióhallgatás, az anyanyelvi beszélőkkel való e-mailezés, kapcsolattartás, de talán leggyakorlatiasabb technikája a következő. Minden nyelvben megtalálhatóak olyan szavak, kifejezések, amelyeket ha ismerünk, képesek vagyunk eligazodni az adott nyelvben. Emellett fontos, hogy a szavakat ne magolós módszerrel tanuljuk, hanem inkább kikövetkeztetéssel, logikus összefüggések keresésével. Azok, akik meglátják a nyelvek közötti átjárásokat, sokkal közelebb kerülnek a nyelv jelenségbeli fogalmához, míg mások, akik a nyelvet gyakorlati szempontból értékelik, könnyen igazodnak el külföldön, és több kapcsolatra tehetnek szert. Mindent összevetve a nyelvek ismeretének számtalan előnye van, érdemes tehát nyelvek tanulni!