2017. szeptember 17., vasárnap 10:00

Oxfordi „ze”

he ze she 

Magyarként mindig azt halljuk, hogy nyelvünk tele van apró, nehezen megtanulható szabályokkal, ám az új, angol nyelvterületen egyre nagyobb figyelmet nyerő nemi identitást feszegető kérdések fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy egységesen használt „ő”-nkkel egyszerűbb helyzetben vagyunk.

Az angol nyelven írók gyakran ütköznek a személyes névmások okozta problémákba. Előfordul, hogy a magyarról fordított szövegből nem derül ki egy személy neme, vagy, hogy a megírandó szöveg nőkre vagy férfiakra is vonatkozhat, például: „A szülőnek fontos, hogy gyermeke egészséges legyen.”

Sok megoldás született már a félreértések kiküszöbölésére, melyek közül egyik körülményesebb, mint a másik. Korábban a „he”-t használták minden esetben, függetlenül attól, hogy az alany nő vagy férfi volt. Ezt később felváltotta a hadarást okozó „he or she”-zés, majd a „they” következett (ma ezt tartják a leginkább elfogadottnak), amely után mindent többes számba kell tennünk.

És a sornak itt nincs vége.

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban működő egyetemek mindennapi témájává vált a hallgatók (továbbgondolva pedig a társadalom tagjainak) határozott nemi identitásának kérdésessége. Pontosan megmondani nem lehet, hogy ma a hagyományos értelmezés szerinti két nemen (férfi és nő) kívül még hány kategóriába sorolhatjuk magunkat. Egyesek szerint nem lehet egész számban kifejezni a nemek számát, illetve nem egyértelműsíthető 100%-ig, hogy valaki nő, férfi, transznemű, androgün stb., mivel időnként érezheti magát másnak is. Mások úgy gondolják, hogy a kategóriákba sorolás egyenlő a címkézéssel (labeling), bekorlátoz, offenzív, vagyis sérti az egyének identitását.

Ezt a problémát hivatott megoldani a „nemet nem korlátozó”, vagyis nem női és nem is férfi személyes névmás, a „ze” [zí], amelyet már több amerikai és angol egyetemen, többek között Oxfordban is bevezettek. Ma az egyetem vezetősége azt javasolja a hallgatók számára, hogy egyes szám harmadik személyben utaljanak egymásra a „ze” alakjaival annak érdekében, hogy elkerüljék társaik esetleges megsértését. Szándékosan rosszul használni a személyes névmásokat ma szembemegy az egyetem magatartására vonatkozó szabályzatával, vagyis egy feminin férfira nem javasolt „she”-vel utalni, stb.

Az alábbi táblázat bemutatja a „he”, „she” és „ze” javasolt alakjait a különböző esetekben:

  Alanyeset Tárgyeset Jelzői birtokos névmás Birtokos névmás Visszaható névmás
She Her Her Hers Herself
Férfi He Him His His Himself
Semleges Ze Hir Hir Hirs Hirself


A „ze”-t nagy valószínűséggel a németben használt „sie” személyes névmás kiejtett alakját kölcsönözték. Talán a nyelvek szövevényes játéka, hogy a magyarban használt „ez” és a németben használt „es” semlegesnemű névmások tükör-testvérei az újonnan bevezetett angol szónak.

Azonban nem csak a „ze”, hanem még 40-50 másik semleges névmás is használható az angolban, mint például a thon, hesh, xe, vey, hse, ir, hann, phe, per és egyebek.

Az angol nyelv érdekessége ugyanakkor, hogy habár egyesek a végletekig odafigyelnek arra, hogy a társadalom milyen neműnek tekinti őket, vannak olyanok is, akiket egyszerűen csak „it”-nek szokás hívni. Ilyenek a kisbabák, akiknek a nemét ránézésre nem tudják megmondani. Érdekes, hogy ma az a szemlélet is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, hogy egy újszülöttet nem helyes nemi szerepekbe kényszeríteni, és erről a kérdésről neki kell döntenie, amikor már elég ahhoz, hogy tudja, melyik nemhez tartozik. Ebben a kérdésben nem játszik szerepet az a tény, hogy a gyermek testi felépítését tekintve milyen nemmel jött a világra.

Nekünk szerencsére nincs szükségünk nyelvi reformokra, hogy elkerüljük a személyes névmásokból adódó félreértéseket; és ugyanígy vannak ezzel a finnek, az örmények, a malájok és még sokan mások. Igaz, itthon még nem kapott ilyen szőrszálhasogató figyelmet a társadalom nemi kérdésekhez való hozzáállása, de abban biztosak lehetünk, hogy az egyes szám harmadik személyben kiválasztott személyes névmás használata a magyarban a nemek szempontjából nem fog ellentéteket szülni.

 

Források:

Independent, BBCCityLabPBS